Egyszerűen csak késztetést érzek, hogy írjak. Annyi minden történik az életem különböző területein, hogy érdemesnek láttam ezt megörökíteni nem is annyira az utókor, mint saját magam szelektív emlékezete számára. Lehet, hogy sosem fogom ezeket visszaolvasni. Az is lehet, hogy vén napjaimra kedvenc napi társam lesz a leírt gondolatok, megörökített események gyűjteménye. Ha egyáltalán működni fog ez még akkor, és lesz eszköz, melyen kinyerhető az adat. Hiszen a tárgyiasult könyvekben pont az a jó, hogy porosan, sárgultan is rájuk találhatsz a pincében vagy a padláson. Dobozba rejtve vagy ládába pakolva. De ki tudja, hogy ezek a karakterek hová lesznek 10 vagy akár 20 év múlva.

Nem tudom még, mi lesz ebből. Több témám van most. Építkezés. Párkapcsolat. Munka. Tanulás. Mindennapok egy 35 éves nő életéből. Hogy kinek lehetnek érdekesek? Nekem biztosan. A többi pedig majd alakul.